|
4. Fejezet
Az rnykbl fagy radt. Kinylik a szja…
-dvzllek titeket, fradjatok be az uram mr nagyon vr titeket!- szlalt meg egy kis vidm gyerek hangjn
-Rovert…
-Ez rnyk a komornyik!
- Siessetek! Mindjrt lemegy a nap!- szlt rnyk
Belptnk. Folyosk, ajtk, lpcsk. Tiszta labirintus! Az 5. Lpcsn 9 emeletet mentnk fel, itt tbb szz folyos volt. A 3. Folyosn balra, majd 6-nl jobbra s itt vgig egyenesen a nagykapuig, ott bekopogtat rnyk mire az ajt, kinylik s belpnk. Itt kt oldalt hordk s nvvel elltott korsk dszelegnek. Tbb milli van bellk! Vagy 5 km hossz! rkig stlunk. Julia nem brja tovbb! El kezd szrsdni, megnylnak a fogai, vrvrss vlik a szeme s elkezd futni a vgre, ahol ott egy kors, rajta: Julia Star 11/13, el kezd inni belle s kzben egyre emberibb alakot lt. Szeme visszavltozik, fogai visszahzdnak, szre eltnik. Ltom rajta, hogy nagyon megijedt is a trtntektl. Oda futok hozz:
-Jl vagy Julia?- ahogy ezt krdeztem, mr reztem is, hogy n sem vagyok jl.- Mi trtnik velem? Rosszul vagyok, elsttl a vilg… rzem, hogy iszony hsg gytr, s ntudatlan llapotba kerlve megragadom a nekem sznt korst.
-Cris! Hogy vagy? Te is ittl vrt!- mondta Julia.
- dvzllek vramban!- szlal meg egy mly drg hang - Fekdjetek le! Holnap mindent elmondok! – azt, hogy kiszlt hozznk, nem is lttuk, a hang fellrl jtt, reztk, hogy ott van, de nem lthattuk t. s abban a pillanatban a hordink eltt termett egy-egy gy a szmunkra. Az gyak srgi tlgyfbl voltak faragva, rgi vrszag takar s prna volt rajtuk. A tlgyfba bele volt getve a nevnk. Rmiszt volt a gondolat, hogy ebben az gyban kell tltenem az jszakmat. Azonban ahogy belefekdtem, szemeim rgtn becsukdtak s msnap reggel olyan kipihenten bredtem, mint mg sohasem. | |